Ige + személy + főnévi igenév

Ha ugyanaz a személy akar és cselekszik, a magyar főnévi igenevet használ (el akarok menni), az angol pedig to + alapalakot: I want to leave early. Ezt már ismered.

Ha valaki más végzi a cselekvést, a magyar mellékmondatot nyit: azt akarom, hogy elmenj. Az angol nem nyit mellékmondatot. A személy a főige és a to közé kerül, a második ige pedig marad to + alapalak: I want you to leave early. A minta: ige + személy + to + alapalak. Nincs that, nincs felszólító mód, és a második igét nem ragozod.

A személy tárgyi alakban áll

A magyar hogy után alanyeset jön (hogy ő vezessen). Az angolban a személy a főige tárgya, ezért a névmás tárgyi alakját használod: me, you, him, her, it, us, them. Tehát She wants him to drive, sosem She wants he to drive. Név vagy főnév is állhat itt: Mum wants my brother to cook.

Ne fordítsd le szó szerint a hogy-ot: az I want that you go nem helyes angol mondat. Ugyanez igaz a would like, az expect és a need igére is: I'd like you to come, nem I'd like that you come. Ha a fejedben „hogy” + felszólító mód jelenik meg, cseréld le így: személy + to + alapalak.

Mely igék működnek így

Az ask és a tell már eddig is így működött. A want, a would like, a need és az expect pontosan ugyanezt a formát követi. Két dologra figyelj. Az ask itt azt jelenti: „megkér”, nem azt, hogy „kérdez”. Az expect pedig azt jelenti: „elvár, számít rá”, nem azt, hogy „vár valakire” (az a wait for).

Amit NEM akarsz, hogy valaki megtegyen

A magyarban a tagadás a mellékmondatba kerül: megkértem, hogy ne mondja el. Az angolban a not közvetlenül a to elé kerül: I asked him not to tell anyone. A személy ilyenkor is előtte áll.

A want igénél a főigét tagadod, ugyanúgy, mint a magyarban (nem akarom, hogy elmenj): I don't want you to go, nem I want you not to go. Az ask, a tell és az expect után viszont a not to a természetes: He told me not to touch it.

Melléknév + to

Ez ismerős lesz: a magyar is főnévi igenevet tesz bizonyos melléknevek után (hajlandó vagyok segíteni, kész vagyok indulni). Az angol ugyanígy csinálja: melléknév + to + alapalak, köztük nincs személy. Gyakori melléknevek: willing, ready, happy, glad, able, likely.

Két helyen tér el a magyar. A happy és a glad után a magyar gyakran hogy-os mondatot használ (örülök, hogy segíthetek), az angol viszont to + alapalakot: I'm happy to help. A likely magyarul személytelen (valószínű, hogy igent mond), az angolban viszont a személy az alany: He's likely to say yes. A szerkezet tehát mindig to + alapalak: willing to move, nem willing for moving; ready to start, nem ready that I start.