to-infinitive a take + idő és a melléknevek után

Az angol to-infinitive (to + az ige alapalakja) a magyar -ni főnévi igenévnek felel meg: segíteni — to help. A magyarban is sok szó után áll főnévi igenév (hajlandó vagyok segíteni), így maga a forma ismerős. Ez a lecke azt a négy helyet mutatja meg, ahol az angol mondat to-infinitive-vel zárul, és főleg azt, hol tér el a magyar szerkezettől.

1. Mennyi időbe telik: take + idő + to

A magyar mondatnak itt nincs alanya: Húsz percbe telik elsétálni az állomásra. Az angolnak viszont kell alany, ezért egy üres it áll az elején (ugyanaz, mint az It's raining mondatban), utána a take + időtartam, végül a tevékenység to-infinitive-vel.

• A take rendesen ragozódik: it takes (most, szokás), it took (múlt), it will take (jövő), it has taken (mostanáig). A főnévi igenév soha nem változik, ahogy a magyarban sem (két órába telt megjavítani).
• A személy (a magyar nekem, a húgomnak) közvetlenül a take után áll, elöljáró nélkül, tárgyesetű névmásként vagy névként: It takes me …, It took my sister … — soha It takes to me.
• Kérdés a How long szóval: How long does it take to get to the airport? — How long did it take you to pack?

Három buktató magyarul gondolkodva. Ne hagyd le az it-et: a magyar mondat alany nélküli, az angol nem — It takes me an hour, nem Takes me an hour, és nem is It takes I vagy Me takes. A tart itt nem last: ha arról beszélsz, mennyi idő kell valaminek a megcsinálásához, az ige mindig take; a last csak azt mondja, meddig tart egy esemény. Az igeidőt csak a take jelöli: It took two hours to fix it, nem to fixed it. (Az ember alanyként is állhat — I take an hour to get ready —, de először az It takes me … szerkezetet érdemes megtanulni.)

2. be + melléknév + to

Hajlandó vagyok segíteni — I'm willing to help: ez szóról szóra egyezik. Az eltérés ott van, ahol a magyar határozószót vagy hogy-os mellékmondatot használ. Valószínűleg késik a vonat angolul így hangzik: The train is likely to be late — a likely melléknév, a vonat az alany, és a to-infinitive követi. Ugyanígy lesz a szívesen segítek-ből I'm happy to help, a meglepődtem, hogy láttam-ból I was surprised to see her. A melléknevek három csoportba tartoznak.

Ha azt mondod, mit NEM tesz valaki (a magyar hogy ne …), a not a to elé kerül: She was determined not to miss the flight. Ez más, mint a melléknév tagadása: I'm not happy to wait (nem szívesen várok) nem ugyanaz, mint I'm happy not to wait (örülök, hogy nem kell várnom).

A szabályos sorrend not to + ige. Beszélt nyelvben hallani to not miss alakot is, de írásban a not to miss a biztos választás — a to miss not pedig mindig hibás.

3. főnév + to

A főnév utáni to-infinitive azt mondja meg, mire való a főnév. A magyar sokszor a főnév elé tesz -andó/-endő melléknévi igenevet (meghozandó döntés, elvégzendő munka), az angol a to-infinitive-et a főnév UTÁN teszi: a decision to make, a lot of work to do. Máskor a két nyelv egyezik: nincs ok aggódni — no reason to worry, a legjobb módja megtanulni — the best way to learn, egy hét a döntésre — a week to decide.

4. the plan / the aim / the best way + is + to

A magyar így mondja: A terv az, hogy hatkor indulunk. Az angol nem az, hogy mellékmondatot használ, hanem egyszerűen to-infinitive-et tesz az is után: The plan is to leave at six. The best way is to break it into small steps. Így viselkedik a the plan, the aim, the idea és the best way is.