Névelő nélkül általánosításkor

Az angolban két névelőt már ismersz: a/an egy dologra, amelyet először említünk, és the egy olyan dologra, amelyet a hallgató azonosítani tud. Van egy harmadik lehetőség is, amelyet nem látsz: a névelő nélküli főnév. Hasonlítsd össze: I like cheese. / The cheese in the fridge is old. Az első a sajtról általában szól, a második egy bizonyos sajtról, amelyre mindketten rá tudtok mutatni.

Itt tér el a magyar

A magyar általános kijelentésben határozott névelőt tesz a főnév elé: A zöldség egészséges. Szeretem a sajtot. Az egészség fontosabb, mint a pénz. Az angol ilyenkor semmit nem tesz elé. A magyar a/az tehát nem mindig felel meg a the-nek: ha az egész kategóriára gondolsz, az angolban elmarad. Ezt nevezik zero article-nek, és háromféle főnévvel működik:

Ne fordítsd le a magyar névelőt! Ahol a magyar mondat a zöldség, a csokoládé, az egészség alakkal az egészről beszél, ott az angolban nincs névelő. Kérdezd meg magadtól: az EGÉSZRE gondolok, vagy EZ AZ EGY bizonyosra? Ha az egészre, nincs névelő.

Egyes számú megszámlálható főnév nem állhat egyedül

A névelő nélküli alak csak többes számú és megszámlálhatatlan főnévvel működik. A magyar általánosításra gyakran egyes számot használ (A zöldség egészséges, Almát veszek, sok alma), az angol viszont megszámlálható főnévnél ilyenkor többes számot kér: Apples are cheap in autumn, nem Apple is cheap. Az I eat an apple every day minden alkalommal egy almáról szól, ezért kap an-t.

Elvont főnevek

A gondolatot, érzést, tulajdonságot jelentő szavak (health, happiness, love, time, information, nature) megszámlálhatatlanok, így ugyanez a szabály vonatkozik rájuk: általános értelemben nincs előttük névelő (Happiness is not about money.), a magyarral ellentétben. Ha egy of-os szerkezet vagy vonatkozó mellékmondat egy bizonyos esetre szűkíti őket, the-t kapnak: the happiness of a family, the information that you gave me.

Étkezések, iskola, munka

Itt a magyar és az angol közelebb áll egymáshoz: a magyar is mondja névelő nélkül, hogy iskolába megy, ágyba bújik, sőt az étkezést gyakran igével fejezi ki (reggelizik, ebédel). Az angol főnevet használ, de névelő nélkül, ha az étkezés rutinjáról van szó: I have breakfast at seven. What's for dinner? Ugyanígy, ahogy egy korábbi leckében láttad, a school, work, bed, home, hospital is névelő nélkül áll, ha a tevékenységre gondolsz: go to school, be at work, go to bed. The (vagy melléknévvel a) akkor kell, ha egy bizonyos étkezésről vagy magáról az épületről, tárgyról beszélsz: The dinner last night was wonderful. We had a big lunch.

• She has lunch at work. — a napi rutinja
• The lunch at the wedding was amazing. — egy bizonyos ebéd
• He goes to bed early. — alvás
• The bed in the hotel was too soft. — a bútordarab

A próba: általában, vagy ez az egy?

Ugyanaz a főnév két egymás melletti mondatban is mehet így is, úgy is: I love coffee, but the coffee in this café is terrible. Először a kávé általában, aztán egy bizonyos hely kávéja. A magyarban mindkettő a kávé, az angolban nem. Az olyan kifejezések, amelyek valami konkrétra mutatnak (in the fridge, at this restaurant, that you made, last night), erős jelei annak, hogy the kell.