Nehéz-e az angol egy magyarnak?

A rövid válasz

Az angol nem nehéz nyelv, de egy magyarnak más miatt nehéz, mint egy németnek vagy egy franciának. Ők a szavak felét ismerősként kapják, és a mondatszerkezet is hasonlít az övékére. Neked a szókincset szinte a nulláról kell felépítened, és egy egészen más logikájú mondatszerkezetet kell megszoknod. Cserébe az angol nyelvtan nagy része, amitől más nyelvek tanulói tartanak, a magyarhoz képest kifejezetten egyszerű.

Ami nehezebb, mint gondolnád

A szókincs. A magyar nem indoeurópai nyelv, így az angollal szinte semmilyen közös alapszava nincs. A kéz és a hand, a ház és a house, a megy és a go között nincs semmi, amibe kapaszkodni lehetne. A nemzetközi szavak (információ, probléma, telefon) és az angol jövevényszavak segítenek, de ezek ritkán a mindennapi beszéd legfontosabb szavai.

A helyesírás és a kiejtés. A magyar úgy írja a szavakat, ahogy kiejti, és a hangsúly mindig az első szótagon van. Az angolban egyik sem igaz. Ugyanaz a betű többféleképpen hangzik, néma betűk vannak, a hangsúly pedig szóról szóra máshová esik. Minden új szónál meg kell tanulnod, hogyan írják és hogyan mondják – a kettő nem következik egymásból.

A sok kis szó. Amit a magyar egyetlen szóba sűrít, azt az angol szétszedi. A házainkban angolul in our houses: három szó egy helyett. A ragok helyén elöljárószók állnak, a birtokos személyrag helyén külön birtokos szó, és a főnév elé sokszor névelő is kell. Ráadásul az elöljárószó nem mindig követi a magyar ragot: városnál és országnál mindig in jár, akkor is, ha magyarul -n a rag.

A kötelező alany. A magyar ige magában hordozza a személyt: esik, hideg van, szeretem. Az angol mondatnak mindig kell alany, akkor is, ha semmit sem jelent. Esik angolul it's raining, hideg van pedig it is cold.

Ami könnyebb, mint gondolnád

Nincsenek esetragok. Ahol a magyar főnévnek több tucat alakja van, az angol főnévnek jellemzően kettő: egyes és többes szám. A ház, házat, házban, házból, háznak angolul mind house, a viszonyokat elöljárószók és a szórend jelzik.

Nincs nyelvtani nem. Az asztal, a könyv és az ablak egyformán it. Ezt a magyar tanuló ingyen kapja, egy német vagy egy orosz viszont küzd vele.

Alig van igeragozás. Egyszerű jelen időben az igének két alakja van: work és works. Nincs külön alanyi és tárgyas ragozás, nincs magánhangzó-harmónia, és a melléknév sem egyezik semmivel: a piros autók angolul red cars, a red nem kap többes számot.

A fül már ismeri. Filmekből, zenéből, játékokból és az internetről a legtöbb magyar sok angolt hallott már, mielőtt tanulni kezdett volna. Ez nem helyettesíti a tanulást, de a kiejtés és a gyakori fordulatok hangzása nem lesz idegen.

Hol csúszik el leggyakrabban egy magyar

A hibák nagy része nem véletlen, hanem a magyar mintájára születik. A leggyakoribbak:

• He vagy she. A magyar ő nem tesz különbséget, így minden harmadik személyű mondatban dönteni kell.
• A hiányzó létige. Anyám tanár – angolul My mother is a teacher, egy is-szel és egy a-val, amelyek a magyar mondatból hiányoznak.
• A névelő. Általánosságban a magyar névelőt tesz (szeretem a kávét), az angol nem (I like coffee).
• A kérdés. A magyar a hanglejtéssel kérdez; az angol do, does vagy did segédigét kér, vagy megcseréli az alanyt és a be igét.
• A kettős tagadás. Senki sem aludt – angolul nobody slept, egyetlen tagadással.

Ezek egyike sem bonyolult szabály. Mindegyik ugyanazt kéri: hogy elég sokszor írd le a helyes alakot ahhoz, hogy a magyar minta ne ugorjon be előbb.

Akkor nehéz vagy nem?

Nehezebb, mint egy németnek, és könnyebb, mint egy magyar nyelvtankönyv alapján gondolnád. A nyelvtan elfér néhány tucat szabályban, és egyikben sincs olyan bonyolultság, mint a magyar tárgyas ragozásban. A munka nagy része a szavakban és a kis szavakban van: hogy a szókincs felépüljön, és hogy a névelők, elöljárószók és segédigék a helyükre kerüljenek. Ez nem tehetség kérdése, hanem ismétlésé.