Miért nem elég a szókártya?
Az időközönként ismételt szókártya a legtöbb komoly nyelvtanuló legjobb eszköze, mégis úgy hagyja őket, hogy egy mondatot sem tudnak kimondani. Mit nem tud ellenőrizni egy kártya, és minek kell köré épülnie.
Adjuk meg, ami jár neki
Ha már túl vagy a játékos alkalmazásokon, valószínűleg előbb-utóbb szókártyáknál kötöttél ki: Ankiban, egy másik programban, vagy régebben egy cipősdobozban, kézzel írt kártyákkal. Az időközönként ismételt kártyák tényleg működnek: aszerint ütemezik az ismétlést, mennyire tudod az egyes kártyákat, felidézést kérnek, nem felismerést, és gond nélkül elbírnak több ezer elemet. Évszámokhoz, fővárosokhoz, kémiai képletekhez aligha van jobb módszer. A legtöbb ember, aki önállóan jó szintre jutott egy nyelvben, valahol a történetében egy kártyapaklit is őriz.
És a legtöbbjüknek volt mellette tankönyve, nyelvtankönyve, tanára és egy füzete tele mondatokkal, mert a kártyák egymagukban nem szólaltatták meg őket. A gond nem az ismétlések ütemezésével van. Azzal van, ami egy kártyára ráfér.
Egy kártya egy elszigetelt dolog
Egy kártya egyik oldalán az áll, hogy „lát”, a másikon see. Elolvasod az elejét, kimondod a hátulját, értékeled magad. Rendben. Most próbáld meg kimondani: tegnap láttam, ő mindent lát, múlt héten láttuk. A kártya a szótári alakot tanította meg. Szinte minden mondatodhoz egy másik kell majd.
| személy | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| 3. | sees | — |
Lehet minden alakhoz külön kártyát készíteni, és vannak, akik így tesznek. Akkor egyetlen igéhez öt kártya jut, mindegyik külön ellenőrizve, egyik sem ott, ahol élni szokott: egy olyan alany után, amely -s-t kér, egy múlt idejű mondatban, egy did mellett, amely visszaviszi az igét az alapalakjába. Tudni, hogy a see múlt ideje saw, tény. Leírni a saw-t gondolkodás nélkül, mert éppen azt meséled, mit csináltál szombaton, készség. A kártyák a tényt ellenőrzik.
Te osztályozod magad, és elnéző vagy
Egy kártya nem tudja ellenőrizni a válaszodat. Megfordítod, összeveted, és eldöntöd: tudtam-e? Aki használt már szókártyát, tudja, mi jön ezután. Seen-t mondtál, a kártyán saw állt – majdnem az, „jó”. A szó egy másodperccel azután jutott eszedbe, hogy megfordítottad a kártyát – számít, „jó”. A menetrend pedig hetekkel későbbre tolja a kártyát egy olyan válasz alapján, amelyet valójában nem adtál meg.
Egy begépelt mondatot az ellenőrzés osztályoz, nem te. Az alak vagy ott van, vagy nincs, és egy rossz alak soha nem „majdnem jó”.
A kártyák nem tudnak a nyelvtanról
Még egy tökéletes pakli is, minden szó minden alakjával, csak szavakat ellenőriz. A nyelvtannak, annak, ami eldönti, melyik alak hová kerül, nincs kártyája. Készíthetsz kártyát „kérdés egyszerű jelen időben: do vagy does” felirattal, a hátoldalán a szabállyal; ezzel azt ellenőrzöd, hogy fel tudod-e mondani a szabályt, és nem ez az, ami beszéd közben cserben hagy. Ami cserben hagy, az a szabály alkalmazása, egy mondat közepén, sietve, amikor minden figyelmed a jelentésen van.
Egyetlen gyakorlat ellenőrzi a nyelvtant: olyan mondatot alkotni, amelyhez szükség van rá. A kérdés csak az, hogy a rendszer meg tudja-e mondani, melyik szabály csúszott el, ha a mondat rossz. Egy kártya nem tudja, hiszen egyetlen válasza van. Egy mondatellenőrzés, amely ismeri minden szó szabályát, igen.
Mondatok
Írd le angolul
Nem vagyunk diákok, tanárok vagyunk.
Az első tagmondatban 1. rövid alak (we're not), a másodikban teljes alak (we are).
Valakinek el kell készítenie a kártyákat
A saját magad által épített pakli abban a sorrendben halad, ahogy a szavakkal találkozol, azokkal a fordításokkal, amelyeket aznap találtál, kép nélkül, ha nem teszel bele, és hang nélkül, ha nem találsz hozzá. Egy jó kártya elkészítése néhány perc; ezer elkészítése azokat az órákat viszi el, amelyeket tanulásra szántál. A megosztott paklik megoldják a munka gondját, és felvetnek egy másikat: valaki más tanulásához készültek, más sorrendben, olyan hibákkal, amelyeket senki sem javított ki.
Minek kell a kártya köré épülnie
A kurzus megtartja, ami a kártya ötletében működik. Minden szó, minden szóalak és minden nyelvtani szabály külön elem, saját szinttel, amely az esedékességekor kerül elő, és minden jó válasz után egyre később jön vissza. Ez az időközönkénti ismétlés, csak egyféle dolog helyett háromfélére alkalmazva.
Minden más másképp működik. Egy elemet soha nem önmagában ellenőriz: egy teljes mondatban, amelyet te írsz le, és az ellenőrzés minden szót elolvas, megjelöli azt, amelyik elcsúszott, és megnevezi a szabályt. Az osztályzat nem rajtad múlik. Egy szó kész kártyaként érkezik, képpel, hanggal, fordítással, az összes alakjával és egy mondattal, amellyel már találkoztál. A sorrend pedig nem az olvasmányaid véletlenje, hanem a kurzusé: egyszerre egy szabály, azokkal a szavakkal, amelyekre annak a szabálynak szüksége van.
go
megy
I go home after work.Munka után hazamegyek.
| személy | egyes szám | többes szám |
|---|---|---|
| 3. | goes | — |
Ha van kártyapaklid, tartsd meg arra, amiben a kártyák jók. A nyelvhez magához a kártyának mondatnak kell lennie.
Az alkalmazás letöltéseNézd meg egy leckében
Olvasd tovább
- Kell-e nyelvtan ahhoz, hogy megszólalj egy idegen nyelven?
Az egyik tábor szerint csak beszélni kell, a szabályok majd jönnek maguktól. A másik évekig magolta a táblázatokat, és még mindig nem mer kávét rendelni. Mindkettő valódi kudarcot ír le. Mire való valójában a nyelvtan, és mi az az egy módja a tanulásának, amely egyik kudarcba sem fut bele.
- Egy szó az összes alakja
Aki tudja, hogy „go”, még nem tudja, hogy „went”. Aki tudja, hogy „child”, még nem tudja, hogy „children”. Miért számít minden szóalak külön megtanulandó dolognak, és mit változtat ez.